3 fejezet - Az első pillantás

Este izgatottan toporogtam a táncoló tömegben, a mini koktél ruha szorította kicsit a mellemet, a cipő törte a lábamat, és a lábam rettenetesen viszketett a harisnyától, de az volt a fontos, hogy Xander lássa, hogy fontos nekem. Mindenben támogattam, főleg az után, hogy az alkoholista apja elhagyta a családot, és az anyukája egyedül nevelte őt. Xander két lábbal állt a földön, és időnként sajnos nekem kellett megrugdosnom, hogy éljen egy kicsit úgy, mint egy tinédzser.

Tom mellettem állt, kezében sörösüveg, és érdeklődve méregette a tömeget, hogy mikor látja meg Emmáékat.

- Ideges vagyok – mondtam neki, miközben keresztbe fontam a kezemet a mellem előtt.
- Nincs rá okod, nem te lépsz fel – nézett le rám. Csúnyán néztem vissza rá, amiért ennyire nem tud együtt érezni a legjobb haverjával, mire elmosolyodott, és átölelte a vállamat – Tuti jó lesz. Nyugi van.

Kibújtam a karja alól, és az orrom alatt tetem néhány nem túl illedelmes zárójeles megjegyzést a sznobságról és az érzéketlenségtől. Jobban aggódtam Xander miatt, mint az várható volt. Idegesen kezdtem el táskámban kotorászni, hogy megtaláljam a telefonomat, hogy azonnal rá tudjak csörögni. Nem telt egy rövid tíz percbe, és némi hajtépésbe, hogy rábukkanjak. Azonnal bepötyögtem a számot, és a fülemhez tetettem a készüléket, másik kezemmel befogtam a fülemet, és nekidőltem az almazöldre festett falnak.

Háromszor csöngött ki, mire negyedszerre, meghallottam egy gyenge kis hangot.
- Halló? – nyöszörgött a vonal túlsóvégéről barátom.
- Xander mi van? – olyan ideges voltam, hogy magam is alig értettem, hogy mit mondok.
- Rosszul… vagyok – hallottam, ahogy öklendezik, és nekem is felkavarodott a gyomrom.
- Itt vagy a Balck Moonban? – fordultam rögvest körbe, de egyelőre a táncoló tömegen még nem láttam át, így hiába erőltettem a szememet, sehol nem láttam, egy segítségre szoruló Xandert.
- Jah… a férfimosdóban – nyögte, majd hallottam egy hatalmas toccsanást.
- Rohanok, kitartást – mondtam, majd kinyomtam a telefonomat. És átverekedtem magamat a táncoló tömegen, fellöktem egy csókolózó párt, felborítottam egy fehérpólós lányt, akire így ráömlött a boros kólája, véletlenül kigáncsoltam egy srácot, de nagy nehezen elértem az immár kígyózó sorhoz a férfimosdó előtt.
- Elnézést! - nyomakodtam előre a mosdóhoz, mire többen is felhördültek.
- Cicám, hova-hova? –röhögtek fennhangon a pasik, mikor végre sikerült az utolsó előtti férfin is taperolás nélkül átjutnom.
- Elnézést! Bent van a barátom – toltam félre az előttem álló srácot, azonban az nem engedett, valaki finoman ráfonta ujjait a csuklómra, és egy határozott mozdulattal elhúzott az ajtótól.
- Ez a férfimosdó! – szólalt meg mögöttem egy rekedtes hang.
- Értem én… De a barátom akkor is bent van, és rosszul van – fordultam meg. A srác furcsán méregtett, szerintem azon filózott, hogy be vagyok –e nyomva, vagy seggrészeg vagyok-e. De miután átmentem a teszten és csak az egyre növekvő indulatokat olvashatta ki a szememből elengedett. Kezem abban a pillanatban a kilincsre fonódott, és benyomtam azt annyira, hogy be tudjak rajta surranni. A WC irtó büdös volt, és nem is volt eléggé tiszta, a padlón nagy tócsákban állt a sáros víz. Xander pedig ott görnyedt az egyetlen WC fölött, ami ma üzemelt.
- Xander! – csúszkáltam mellé. Fölemelte a fejét a kagylóból, az arca fehér és a zöld között volt.
- Gill, így nem tudok fellépni… - nyöszörögte, miközben kintről dörömböltek.
- Héj, nem itt kéne meghúzni a csajodat, pisálnunk kell – üvöltött egy férfi kintről.
- Kuss – mordultam fel, és Xander hóna alá nyúltam és a vállamra helyeztem a karját.
- Mit… mit csinálsz? – kérdeztem tőlem félig kómásan.
- Kiviszlek zenélni – motyogtam, mert hirtelen minden levegő kiszaladt a tütümből, ahogy talpra álltunk és ő teljes súlyával nehezedett rám. De amit meghallotta, mit mondtam, minden végtagjával hevesen igyekezett tiltakozni. Aha… szóval innen fúj a szél.
- Nem, nem mehetek ki így! – rángatózott, ami miatt majdnem eltanyáltunk.
- Dehogynem – löktem ki az ajtón – Uraim… szabad a mosdó – néztem be a hátam mögött a lepukkant helyiségbe. Az elől álló srác, furcsán nézett rám, mire én villantottam egy ezer wattos mosolyt, és elrugdostam Xandert az öltözők irányába.
- Gill, ez nem megy! – húzódott el az ajtótól.
- De drágám, menni fog – ragadtam meg gallérját, és pár gombot kis is gomboltam ingén – Egy vagány gyerek vagy! Jó leszel, mint mindig… Legyél már laza – eligazgattam a haját, ahogy az öcsémnek is mindig szoktam, majd ellentmondás nem tűrően beirányítottam a csapat többi tagjához, akik igen furcsán néztek rám, mire, hogy ne alázzam őt egyből porig, oda szóltam.
- Aztán csak ügyesen. Bűvöld le a bugyit Alissáról – majd bevágtam az ajtót a hátam mögött. És kifújtam a levegőt, aztán nagy meglepetésemre, megláttam felém közeledni Emmát.
- Gill! – kiabálta és fékevesztetten integetett.
- Em! – intettem vissza, magas sarkújában éppen elért hozzám, valami nagyobb balesett nélkül, de már mondta a magáét – húsz perce kaptam egy sms-t Xandertől, hogy nem lép fel! Most szólj hozzá! Pedig felvettem a legjobb ruhámat, a legmagasabb sarkú cipőmmel!
- Nyugi van! Gill jött, látott, és megoldotta a helyzetet. Xander fel fog lépni – indultam el határozottan Tom felé, aki mellett már ott álldogált Alissa.

Megint átverekedtem magam az izzadt tömegen, és szinte ráestem Tomra, ahogy egy csaj nekem jött háttal, miközben éppen a pasijára akart rátekeredni.

- Ez mégis csak pofátlanság – sziszegte Emma a taroló párra, és összehúzta a szemét – Múlt hónapban az a srác még nekem udvarolt – mordult fel.
- Tényleg? – kérdezte Tom, oda sem pillantva.
- Igen – mondta sértődötten Emma.
- És bejött a srác? – kérdezte együtt érzően Alissa. Mire egy felháborodott pillantást kapott Emmától.
- Viccelsz? Hát nézz már rá! – megforgattam a szemeimet, nos… igen az én jó öreg Emmám, „akinek soha, senki nem elég jó, de ő mindenkinek tökéletes” ember példaképe.

Ekkor jelent meg a színpadon Nick, a Black Moon tulajdonosa Hawaii mintás ingében és egy mocskos konyharuhával a vállán.

- Most pedig következik egy új együttes a Black Moon színpadán… - kezdte a lányokkal akaratlanul is, megfogtuk egymás kezét, és erősen szorítottuk kezeinket – a KO együttes.
Tapsvihar tört ki, ami a sok elbódult tininek volt köszönhető, nem pedig a KO együttes estleges hírnevének. Tenyerem izzadt, ahogy láttam a négy rácot felsétálni, majd a mögöttük kullogó Xandert, néma csönd volt, csak egy-egy cuppogást lehetett hallani.

Xander vállán ott volta gitár bőszíja, kezében a fekete csillogó hangszer. És elcsodálkoztam milyen atomjól néz ki ott a színpadon. Az ingén a három gomb még mindig ki volt gombolva, ami látni engedte a mellkasának felső részét, a kék szakadt farmeren megcsillant a szögecses öve, és a bőrkabát megreccsent, ahogy ujjai a húrokra találtak.

Felszült volt a pillanat, amíg a hosszú hajú énekes a mikrofont a szájához emelte és végig simította fején lévő, piros kendőn, majd a hátul lévő, szőke hajú dobos összenézett a két másik sráccal és háromszor összeütötte a dobverőket, majd Xander ujjai automatikusan indultak meg a húrokon, egy hamis hang sem csúszott be neki, aztán az énekes megszólalt.

Ezt a számot, egy bizonyos olyan lánynak küldjük, aki megtalálta a szólógitárosunkat. Köszönjük mini ruhás csaj! – kacsintott rám, amint kiszúrt magának – Guns N Roses – Paradise City – kiáltotta el magát, amire azonnal felsikoltottam, mint valami hülye lány, és boldogan szökdécseltem párat.

A dal elkezdődött, és vigyorogva forogtam körbe Tom körül, mert ez volt a kedvenc számom. Hogy a hosszú hajú srác valamit tuti kiszedett Xanderből, abban ezerszázalékig biztos voltam, de nagyon tetszett a dolog. Még sosem küldtek nekem számot.

Lelkesen ráztam magam a ritmusra, aztán mikor már láttam, hogy Xander is elkezdte élvezni célba vettem az italpultot. Nick éppen egy kólát nyomott egy puccos csaj kezébe, morcosan, de amint megpillantott engem egyből felderült az arca.
- Szerbusz Gill – mosolygott, mikro felcsüccsentem az egyik bárszékre.
- Szia Nick – tettem a pultra a táskámat, és a válla fölött visszanéztem Xanderre aki, épen vadul nyúzta a gitárt. Az én mosolyom is kiszélesedett.
- Nah mivel szolgálhatok, neked? – kérdezte.
- Gin – mondtam, majd hevesen rebesgettem a szempillámat, mire elfintorodott.
- Tudod jól, hogy nem szolgálhatok ki…
- Tudom, tudom, de légszíves – lett kérlelő a hangom.
- Gillian….
- Tudom, de elvégre is, ez egy szabály ugye bár…
- Nem drágám. Ezt kérlek törvénynek hívják, tudod? – könyökölt le velem szemben Nick. Legyintettem, hogy mindegy majd folytattam.
- Na már most, mindig van EGY KIVÉTEL – itt magamra mutattam, hogy tudatosítsam benne, hogy az volnék én – ami erősíti a szabályt.
- Esetünkben ez aki… - mondta ő, majd legyőzötten hátra fordult el színes üvegből készült pohárért, amit már jól ismertem, nekem mindig ebben álcázta a piámat.
- Köszönöm – vettem elő a pénztárcámat, majd a szükséges összeget felé csúsztattam, és a pohárral a kezemben leszökkentem a székről, mikor hirtelen neki ütköztem valakinek. A srác volt a mosdós incidensből.
- Nézz a lábad elé – mordult rám, aztán hirtelen elmosolyodott – Nicsak a nap hőse! Te találtad meg a gitárost – vigyorgott és az éppen szólózó haverom felé nézett – Egész ügyes.
- Azért te se gyere belém, ha kérhetlek, majdnem kiborult az italom – szúrtam oda, majd elindultam mellette, mire megint elkapta a karomat.
- Nincs kedved táncolni? – pördített maga felé, mire nekem elakadt a szavam, egyrészt azért, mert attól féltem, hogy újra kiborul a piám, más részt pedig azért, mert a fószer hatalmas volt, idősebb sokkal, mint én, és mert kicsit ijesztő is volt.
- Hm, bocsi de várnak a barátaim – toltam el magamtól, de ő velem együtt mozgott.
- Ugyan nyuszi, csak egy kis tánc – mosolygott rám mézes mázasan. Mire nekem a szívem ezerszeres vágtába kezdett.
- Nem tudok táncolni haver! – igyekeztem kemény lenni, és persze egy hatalmast hazudtam is, hogy leplezem ezt, nagyot kortyoltam a Ginből.
- Akkor nem táncolunk – somolygott sejtelmesen, majd hátratűrte egyik szőke tincsét – Az ilyen mutatós lányok máshoz is nagyon jól értenek…- húzogatta a szemöldökét, mire nekem minden vér kiszállt az agyamból, és éreztem, hogy a pohár is lassan kicsúszik a kezem közül. Ekkor tűnt fel az is, hogy lassan elaraszolt velem a vészkijáratig, ahol már nem látott minket senki.
- Eressz el, vagy kurvára megbánod – mondtam az utolsó erőmmel, mikor éreztem, hogy karja csak még erősebben tart, könnyek kezdték el szúrni a szemem, és a levegő is alig jutott a tüdőmbe.
Kilökött a hidegbe, az ajtót bevágta maga után, majd kéjesen megnyalta ajkát és a nyakamhoz hajolt.

Remegtem, miközben orrát végig húzta a nyakamon, és a vállamon, kiszáradt a szám, lezsibbadtam félelmemben. Fohászkodtam az Úrhoz, hogy ne erőszakoljon meg ez a barom, és jöjjön valami segítség. És miközben az az undorító alak, lassan a hátamra csúsztatta a kezét a válla fölött meg pillantottam, egy törött csövet, egy kukának dőlve, hirtelen, mindent erősebben érzékeltem, a kezét, ami a hátamat simogatta, és a leheletét a kulcscsontom környékén. Elfogott a hányinger, és megpróbálta kiszabadulni kezei közül, de csak azt értem el, hogy erősen magához húzott, majd neki nyomott a kukának a háta mögött, felnyögtem attól, ahogy a fejem neki koccant a vaskukának, és ahogy az alak a mellem felé csúsztatta a kezét elöntött az adrenalin. Elkaptam a csövet, és rávágtam vele a férfi fejére, az megtántorodott, és szemét vadul rám kapta.

Ösztönösen tudtam, hogy- hogyan kell ezzel a csővel bánni, előre vágtam, és így a férfi arcán csattant, de sajnos az ökle elért, és orrom egy nagyot reccsent, majd meleg vér folyt ki orromból. Felsikítottam fájdalmamban, de nem törődtem ezzel tovább, újra lesújtottam a csővel, de a férfi elkapta végét, én erre a másik részével töröltem képen.

Elterült egy percre a földön, én pedig fejvesztve rohantam az ajtóhoz. Ekkor váratlanul egy erős kar kapott el, maga mögé rántott és egy csattanó hangot lehetett hallani. Majd hangos ordítást és egy puffanást. Egy számszeríjat pillantottam meg, ahogy a fiú lassan lehelyezi a földre majd megfordult.

- Jól vagy? – ez volt az első kérdése. Mikor megfordult jobban szemügyre vettem. A fiú, aki megmentett gyönyörű volt. Mikor nem szóltam zavartan végig pillantott rajtam, és láttam, hogy a keze ökölbe szorult, majd halkan megjegyezte – Jellemző… a szép lányokat mindig kiszúrják ezek a mocskok – motyogta az orra alatt, mire éreztem, hogy fülig pirulok.