2 fejezet

 A KÉPÉRT EZER KÖSZÖNET PINBLUE!!! Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb kirakni, de másfél hétig nem voltam net közelben, mert nyaraltam anyuékkal! IMÁDLAK és köszi!

Ez a nap is jól kezdődött, főleg, hogy nem én feleltem fizikából, és mivel le tudtam másolni a matekházit Tomról nem volt okom panaszra, Tom nem mellesleg képes volt megjegyezni, hogy a Nirvánás bő pólómhoz, nem megy a szűk farmergatyámhoz.

Amúgy a mai napom az iskolában nem volt annyira érdekes, az óráink végeztével gyűlt össze a banda a szokásos asztalunknál az ebédlőben. Én a lázadó. Emma a báránybőrbebújt farkas. Alissa a jó kislány. Xander a félénk, vicces rocksztár. Tom a beképzelt szépfiú és milliárdos sztár csemete.

Mikor mind leültünk egy ideig hallgattunk, mert nem volt szokásunk egyből egymásnak esni, előbb alaposan átgondoltuk, hogy mit osztunk meg a másikkal. Majd Xander hosszas tépelődés után megszólalt.

Fekete haja, frissen volt mosva, és látszott, hogy rengeteg ügyködött a tükör előtt, míg belőtte.  Fehér pólója fölött, fekete kigombolt ing volt, melyek együtt egészen jól kidobták a testét, ami nem is volt olyan satnya, mint gondoltam. Egy laza szakadt farmernadrág volt rajta, az oldalán egy szöges lánccal.

-         Beszélnünk kell – mondta és lesütötte gesztenyebarna szemeit. Hosszú karjait felrakta az asztalra, és az ujjait összeérintette, majd széthúzta őket.

-         Nos? – bíztatta Emma, és szőkésbarna haját, a füle mögé tűrte. Mind várakozóan néztük Xandert, akit a külseje alapján senki nem mondott volna félénknek. Még a fülében is egy ezüst, kicsi karika lógott.

-         Szeretném, ha ma elkísérnétek a Black Moon-ba – bökte ki végül. Meglepődtem, hiszen ilyen hülye kérést? Mindig a Balck Moon-ba megyünk, hetente legalább négyszer.

-         Miért ne mennék veled? Mert tréül öltözködsz? – kérdezte Tom és megigazította, mit utóbb kiderült, mert dühömbe ráfröcsköltem az ingére egy kis kólát, egy eredeti Armani modelt.

-         Nem mindenki milliárdos, de nem akarok neveket mondani – szóltam Tomra szúrósan.  Hullámos, barna haja mindig ledöbbentett, neki ez a haj is jól állt, pedig… Keskeny, arisztokratikus, zöld szemei minden lányt igéztek a suliban, és egyik sem mert rámozdulni, mert mind, azt hitte, hogy együtt járunk. Ezt a szívást. Hófehér bőre makulátlan és pattanás mentes, a megjelenése mindig remek, szóval nem is baj, ha azt hiszik, hogy egy ilyen felsőbb körökben mozgó pasival nyomulok, csak egye őket az irigység.

-         Nem térhetnék a témára? – emelte fel védekezően a kezét Alissa, mikor Tom és Én is olyan ellenségesen meredtünk rá, hogy még Emma is összébb húzódott a székén.

-         Szóval? – intett nagyvonalúan Tom.

-         Ne akadjatok ki – ez már rosszul kezdődik – tudom, meg kellett volna beszélnünk…

-         A lényegre Xander – csattant fel Emma és megigazította piros blúzát.

-         Szóval – bámulta tovább az asztal krém színét, amely már nem volt a legjobb állapotban – egy élő meghallgatásom lesz. Ez annyit takar, hogy élőben játszok egy együttessel a színpadon egy egész éjszakát, majd a műsor végén elmondják, hogy bevesznek-e a bandába – hadarta, látszott, hogy nagyon megkönnyebbült. Nem is sejtettem, hogy mióta titkolja, azt meg végképp nem, hogy miért félt a reakcióinktól.

-         Hiszen ez nagyszerű Xander! – nyúltam át az asztal felett, és megveregettem a karját – Én ott leszek! – mosolyogtam rá.

-         Én is – mondta Tom, és biztatólag belebokszolt Xander karjába – Különben is, tuti, hogy nem hagynák ki, hogy cikizzünk ezzel életed hátralevő részében – vigyorgott Tom, és rákacsintott Xanderre. Aki pofákat vágott, és az asztal alatt jól bokán rúgta haverját. Mi lányok felkuncogtunk, ahogy a fiúk kis híján egymásnak estek.

Végül Emma felállt, és piros felsőjét újfent megigazította, és fekete miniszoknyáját is eligazgatta, és szélesen ránk mosolygott.

-         Akkor este hánykor? – kérdezte, és a vállára dobta fekete táskáját.

-         Nyolckor – mondta Xander, majd ő is felállt – nekem is mennem kell, fel kel készülnöm estére.

-         Szorítunk – tetette keresztbe ujjait Alissa, és szélesen rámosolygott Xanderre.

Nos igen… Alexander Desplat és Alissa Heard kicsit olyanok voltak, mint én és Tom. Azzal a leheletnyi különbséggel, hogy Tom és én tudok egymásról, hogy csak barátok vagyunk, de ugyanakkor, már az ő és az én fejemben is megfordult, hogy kicsit több legyen közöttünk. Míg náluk, csak Alissa reménykedett benne, hogy egyszer majd Xanderrel kéz a kézben vonulhat be a suli fekete kapuján.

Pedig Alissa nem volt csúnya lány. Most vágatta le ilyen tépettre a haját, és nagyon jól állt neki. Zöld szeme, csak még jobban kihangsúlyozta narancsos árnyalatú haját. Az alakja sem volt rossz, kicsit alacsony volt, de ez általában bejön a pasiknak, azt hiszem.

Xander végül erőltetett egy mosolyt felénk, és intett, majd kivonult az ebédlőből. Csak hárman maradtunk így hát az asztalunknál.

Tom és Alissa beszélgetni kezdett, miközben én kibámultam az ablakon, és néztem a tejfehér, gomolygó felhőket. Végül én is elköszöntem a két barátomtól, ők még maradnak, mert valami tudományos szakkörük lesz… Fúj undorító… STRÉBEREK.

-         Csá, stréberek- intettem nekik, mire Alissa megrázta a fejét és legyintett. Tom pedig kedvesen bemutatott. Amint kiértem a suliból, a legközelebbi nagy bevásárlóközpontot vettem célba. Természetesen közben az mp4-emen zenét hallgattam, így gyakorlatilag kizártam a külvilágot, és tudtam kicsit arra koncentrálni, hogy mi lesz még ma a teendőm. Hál égnek holnap diáknap lesz, nem kell tanulnunk, különben is. Úgy se tenném, mert ma Xanderen a hangsúly

Ma még meg kell főznöm a vacsit, aztán minimum kétórás táncizás vár rám Tom haverommal, és utána rohanhatok megcsinálni a hajamat, meg a sminkemet, és ruhát választani Xander nagy napjára… vagy estjére? Hiszen, már mióta jár ilyen hülye meghallgatásokra? Tavaly augusztus óta.  Remélem, hogy most összejön neki végre. Szépen énekel, és ügyesen is játszik gitáron.

Mikor megérkeztem a bevásárlóközpontba, akkor már készen is állt a terv a fejemben, hogy mit fogok csinálni vacsira… Mert hát nekem is ilyen a szerencsém, egyszer nem eszek otthon, és akkor pont én főzők. Mi tagadás, jobban főztem, mint anya…

Halat fogok rántani, és hozzá csinálok krumplipürét, az gyorsan megvan, és mindenki szereti. Gyorsan megvettem a halat, meg a krumplipüréhez szükséges hozzá valókat. Tojás, liszt és zsemlemorzsa azt hiszem volt még otthon.

Abban a pillanatban, hogy kiléptem a boltból egyből elkezdett esni az eső… Hurrá. Nálam nem volt esernyő, és ráadásul a kabátomon se volt kapucni. Átsiettem a parkolón, hátha még elérem az egyik buszt. A pillantásom megakadt egy pillanatra egy gyönyörű Loutus Esprit-en. Kék volt akár a tiszta ég, és szédítően gyors. Egy percig csak bámultam a sötétített ablakát, aztán futottam kezekben a szatyrokkal, hogy elérjem a buszomat. Szerencsém volt, elértem egy számomra jó járatot. Félóra múlva, már otthon is voltam. Gyorsan átöltöztem, és bekapcsoltam a konyhában lévő hifit. Nagy meglepetésemre, egy Eminem CD- volt benne. Nah jó lebuktam, gondoltam gyászosan. Ezt a cd-t annak idején Emmától kaptam karácsonyra. Eleinte tiltakoztam az egész ellen, de aztán meghallgattam, és be kellett ismernem, hogy ha ez a fajta zene nem is az estem, de Eminem mégis csak jó azzal, a szexi hangjával.

Ettől még persze rocker vagyok, nah de, ha ezt a cd az öcsém rakta bele, akkor ő nem sok jót tanulhatott a szövegéből… Anyu tudja, hogy nem szabad bekapcsolnia a hifit, ha előtte én voltam a konyhába. Apa pedig biztos belehallgatott, és… Nos inkább nem akarom tudni, hogy mit gondol. Gyorsan kipakoltam és nekiláttam vacsit csinálni. A ritmusra mozgattam a csípőmet, és egészen belemelegedtem a főzésbe, miközben a halak csak úgy sercegtek a serpenyőben és aranylóra sültek. Aztán mikor ráuntam Eminemre, inkább kerestem valami rock zenét. Nem kellett sokáig kutatnom, mert egy Nickelback lemez mindig van a lakás bármelypontján.

A Nickelback énekese a világ legjobb pasija!!!!! IMÁDOM! Bár én nem voltam az a nagy „álmodozós” típus, azért ehhez az ipséhez, minden gondolkodás nélkül hozzá mentem volna. Amint befejezetem a főzést, betettem a kaját a hűtőbe és anyáéknak írtam egy cetlit.

Sietve felrohantam a lépcsőn a szobámba, és a tegnapeste gondosan összekészített sporttáskámért nyúltam.  Felkaptam a hátamra, és lesiettem vele. A folyosón megfogtam, még csöpögő esernyőmet, mp4-et a fülembe helyeztem, és kint fogtam egy taxit, miután kulccsal gondosan bezártam az ajtót.

Miközben néztem ki az ablakon, váratlanul megrezzent a telefonom. A farmerem zsebébe nyúltam, és megnéztem, hogy kiüzent. Egy MMS-t kaptam Tom-tól. Érdeklődve nyomtam, meg a Megnéz gombot. Aztán elnevettem magam, hangosan. A taxis egy percre hátra fordult, hogy megnézze, hogy minden rendben van-e velem. Én voltam a képen, amit egyik táncpróbán csinált, éppen nyújtottam, és a kép kissé erotikus volt, és a kép aljára oda lett szerkesztve:

 Bad Girl

Tisztában voltam azzal, hogy Tom és köztem több van, mint holmi barátság, vagy testvéri kötődés… Igen a kémia… De valahogy nem működött volna köztünk a dolog… Mármint már annyira ismertük egymást, hogy lehetetlen lett volna egy izgató, és rejtélyes kapcsolatot kialakítani. Inkább olyanok lettünk volna, mint egy idős házaspár.

Bezzeg a Nickelback énekesével… Vagy az én titkos nagy szerelmemmel. Tudom, mindenki kiröhög érte, elvégre is az csak egy mese, és tudom, hogy Orlando Bloom valóban kissé furán nézett ki Legolasként… De én totál buktam rá.

Megérkeztünk a taxival a régi, dohos raktárhoz, ahol már Tom várt rám. Kifizette helyettem a taxit, és én cserébe lehordtam a sárga földig.

-         Tom menj a francba, nem vagyok annyira csóró, hogy ne tudjak kifizetni egy taxit!!! – kiabáltam rá, bár tudtam, hogy fölösleges. Ő csak kajánul rám mosolygott.

-         Na riszáld fel a csinos popsidat a termükbe, és ott majd nekem eshetsz – mondta, majd meghúzta a copfomat, és kirántotta belőle a hajgumit aztán felfutott előttem a lépcsőn, és berohant előttem az ajtón.

-         TOM! – kiabáltam, és utána rohantam, be az épületbe.